Ősz

Bámulom az eget,
Nézem a felhők játékát,
Ahogy cikáznak és öltenek
Újabb és más formát.

Kergetőznek, mókáznak
E derűs délután,
Mögülük kisüt a Nap,
S cirógat tétován!

Őszül az idő, már nem
Egyedül a Nap a nagy Ő!
A Szél, a Felhő és az Eső is
Hatalomra törő!

Annyi szint varázsol
Az Őszanyó maga,
Hogy azt a színskála
Már festeni sem bírja!

Sárguló arany, mely
Bíborba csap át, majd
Kínálja a barna
Száz változatát.

Gyönyörködik a szem,
Megnyugszik az lélek,
A leglátványosabb festő
Maga a természet!
Ibolya Lakatosné Bungó