A család nemzetközi napja

 1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb “intézményére” irányítja.

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.
Danielle Steel
 

“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.
Bernie Siegel
 

Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
Carolyn Hax



Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?
A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: "Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál", és te azt mondod, "Szótár", mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, "Ezt a hülyét!", na, ki az, aki tapsol és azt mondja, "Jó válasz, jó válasz!"? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?
Dennis Miller



Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Kunitzer Szonja

Családi fészek

Magány, ridegség bús avarja,
Kerüld a boldogot, mig él.
Avagy, ha nem lehet, sirassa
El bánatát szüleinél,
Ifjú, kinek van apja, anyja:
Őrült vágy lelked' ne ragadja
Ki az idegenek közé!...
Az a világ a közönyé.

Áldott a kis családi fészek,
Hol anya gondja melegít,
Hová bünbánva visszatérhet
A tékozló fiú megint.
Hol a viharcsapkodta lélek
S a szilaj, átkos szenvedélyek
Egy hű sziven megnyugszanak...
Családi fészek, áldalak!...
Revicky Gyula

Beszélgetés

 

Beszélgetés

Játék után a pázsiton

Egymás mellett csendben leültünk.

Komoly szép nyári alkonyat

Kéklett és hallgatott körültünk.

És láttam jól: a szemeden

Bújó, nagy könnycseppek tolulnak.

És mondtad, hogy már nagy vagyok,

És mondtad, hogy az évek múlnak.

Hogy figyeljek s legyek okos,

Mert komolyan kell már beszélni.

És mondtad, hogy már nem lehet

sokáig így kettesben élni.

Ám én azt mondtam: De igen,

Én így akarok élni mindég.

S te megcsóváltad a fejed,

És azt mondtad, hogy nem lehet

Megbontani a dolgok rendjét.

És mondtad, hogy nem is lehet

Az életem mindig csak játék,

És hogy vár rám sok szép öröm

És vár sok szép szomorúság még.

Hogy el kell mennem messzire,

És magamnak kell oda mennem,

Kell állni tudnom egymagam,

És erősnek, férfinak lennem.

Kell látnom messzi tájakat,

Az Alpeseket és a tengert,

Országokat és népeket,

És kell ismernii sok-sok embert.

Várnak sokan rám, sokfelé,

És kell, hogy őket felkeressem,

És sok mindent mondjak nekik,

És mindüket nagyon szeressem.

Lesznek majd jók és rosszak is.

És engem is sok fog szeretni,

És mégis valamennyinél

tégedet kell jobban szeretni.

És sok-sok súlyos gondolat

fog a szívemben megszületni,

És félni tőlük nem szabad:

Gondolni kell mindnyájukat,

És mégis téged nem feledni.

A játékból így lesz komoly,

Így friss valóság minden álmom,

És át a tarka mindenen

tégedet így kell megtalálnom.

Ezt mondtad s még mondtál sokat,

És fáztak a szavaid bennem.

És mondtam, hogy nem akarom,

Hogy jobb nekem teveled lennem.

Ám te csak mondogattad egyre,

Hogy megnőnek a gyerekek.

De nem mertél szemembe nézni,

És a hangod is remegett.

Sík Sándor

A három "ác"

 Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.) a „fagyosszentek” a kertek rémei hírben állnak hiszen az évszázados megfigyelés és tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás május közepe felé hirtelen hidegre fordulhat ami egyetlen koratavaszi növénynek sem kedvez.

A kalendáriumokban olvasható rigmusok is erre figyelmeztetnek:

"Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!"

Ilyentájt szoktak fellépni a késő tavaszi fagyok, s óriási károkat okoznak a mezőgazdaságnak. A májusi fagykár oka, hogy ilyenkorra a növények sejtnedve felhígul, s ezért a 2-3 fokos fagy is végzetessé válhat. A sejtek között levő járatokban ugyanis megfagy a víz, s a képződő jégkristályok valósággal kiszívják a környező sejtek nedvességét. A jég szétroncsolja a sejtek falát és a növény elpusztul. A gyümölcsfák levelei felhólyagosodnak, majd megbarnulva lehullanak. A gabonanövények szára felpuhul, a kalász kifehéredik. A zöldségfélék úgy összezsugorodnak, mintha leforrázták volna őket. A fagyra legérzékenyebbek a bab, a paradicsom, az uborka és a tök – ezeket úgy érdemes vetni, hogy a zsenge hajtás csak a fagyosszentek után bújjon ki a földből.

Szent Pongrác és Szent Bonifác ókeresztény vértanúk voltak (304-ben), Szent Szervác püspök, hitvalló volt (360 k.).

A néphiedelemben a legenda szerint Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Pongrác kánikulában a subában is megfagyott, Bonifácot pedig halálra csipkedték a szúnyogok. Ezért haragszanak az emberekre és térnek vissza évente, hogy bosszantsák őket és tönkretegyék a termést. Fagyot ráznak, megdermesztik a veteményt, letarolják a földet. Egyes vidékeken viszont úgy vélik, hogy a rosszindulatú szentek jóságosak is tudnak lenni ugyanis ha kisüt a nap bő termést hozhat a szőlősgazdáknak. Felénk úgy vélik, ha fagyosszentekkor nincs felhő akkor sok bor lesz.

 

 

"Sok bort hoz a három ác,
Szervác, Pondrác, Bonifác,
Ha felhőt egyet lem látsz."

Több hasonló tartalmú rigus is ismeretes. Pl:

"Szervác, Pongrác, Bonifác,
megharagszik s fagyot ráz."

" Szervác, pongrác, Bonifác,
Zsófia után is lehet gyász." - ami arra utal, hogy Zsófia napja (május 15) is hozhat még fagyot, ezért némely vidékeken Zsófiát is a rosszindulatú szentek közé sorolják.

 

 

Ám nemcsak Szervác, Pongrác és Bonifác május fagyosszentjei. Még van egy Orbán.

Orbán pápa 223-ban lett a katolikus egyház feje és 230-ban szenvedett vértanúhalált.

Orbán napja, május 25. Szent Orbán a szőlőtermesztők, kádárok, kocsmárosok patrónusa. A néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Az Orbán-napi hideg a szőlőnek árt leginkább, ezért sokfelé szobrot emeltek számára a szőlőben, és ezen a napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle.

Ha ezen a napon lehűl a levegő és a vizek befagynak, akkor a szőlőt igen súlyos kár éri. Ha orbán napján fagy van akkor ősszel a vincellérek nem szüretelnek. Egészen távoli prognózist mutat a népi jövendölés:

"Ha Orbán nevet, a szőlő sír."

"Savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő."

Felhasznáták ezt a napot terménybecslésre is, mert " Ha Orbán napja szép akkor bő lesz az esztendő."

 

Fagyosszentek

 

Három vad pírszinges srác,
Szervác, Pongrác, Bonifác -
Tombol hosszú napokon;
Homokon meg romokon.
-----
Az öreg Nap szédeleg,
Elmenekült a meleg,
A szél se veszi zokon,
Eső kopog fadobon.
----
Fagyosszentek idején
Minden mese koravén,
Esőcseppek rejtekén
Rejtőzik a friss remény.
-----
Fagyosszentek ideje,
Az év bűnbánó helye,
Lomha bánat szemereg,
Esőcsepp és könny pereg.
----
Nap fején a glória
Ködös melankólia,
Felhőn borús a redő,
Esővel gyón az Idő.
-----
Fagyosszentek reggelén,
Világ néma peremén,
Néma kráter-ég alatt
Megpihen a pillanat.
----
Az Idő árja halad,
S a napok, mint vén halak,
Hömpölygő idő-vízen
Tovaúsznak szelíden.
----
Fagyos reggel, vén ravasz,
S az elröppenő tavasz
Önmagát gyászolja már,
Könnyben ázik a határ.
----
Fagyosszentek reggele
Halott reménnyel tele,
Szél és bánat: két rokon,
S konok Hit jár tű-fokon.
------
Fagyosszentek reggelén
Nyárral kokettál a Tél;
S világvége hiteget
Könnyen szálló hiteket.
---
Fagyosszentek alkonya
Újuló remény hona,
A felhőfront somolyog,
De a Föld tovább forog.
-----
Vén fagyosszent, vén halál,
Itt az Élet dala száll;
A gyász mindig ugyanaz,
De jövőt hoz a Tavasz.
------
Fagyosszentek zord ege,
A Múlt múló hidege
Utunkba hiába áll;
Úgyis eljön már a Nyár.
Pete László Miklós

 

Fagyosszentek

Itt vannak a fagyosszentek
hoztak esőt, hideg szelet.
Pongrác mondja: erős vagyok,
enyém minden, a hatalom,
viszem mind, ha úgy akarom
kertekben mi termett, hajtott.
Szervác, a "megmentett" koma
másodikként jön a sorban.
Rátesz még egy nagy lapáttal,
tépi, rázza szegény fákat.
Bonifác már a harmadik,
szentnek "homo boni fati"!
Hova lesz a jó sors, ha most
elvisz mindent, borsót, babot?
Utolsóként jöhet még egy
május végi fagyosszentnek,
"városi"-nak mondták régen
- Orbán nálunk az ő neve,
ki védőszentje szőlőnek
és a szőlőtermesztőknek.
Ám ha arra jön meg kedve,
gazdák előtt leszüretel,
szőlő zsenge, zöld hajtását
csúf feketére festi át.
Ezért aztán körmenetben
gazdák mennek szőlőhegyre,
hol egy kőszobor áll, Orbán,
hozzá száll sok ima, fohász.
Kérik ők a kegyes Szentet,
szőllejüket kímélje meg
fagytól és a jégveréstől,
mindenféle betegségtől.
Legyen jó bor, meg pálinka,
- oly őszinte az áhítat!

Így telik el szép tavaszunk,
volt már ősz és meleg nyarunk.
Évszakoknak kavalkádja
embereket megtréfálta. 
Gy. Orbán Éva 

Csak a lelkem éritsd meg

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,

csak a lelkem értsd meg némely napokon,

mikor megsebez egy szó, és megsebez egy mondat,

mikor az élet nehéz terhe vállaimra roskad.

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,

s azt sem, hogy gyermekként fogd a kezemet,

csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,

ha felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass, ha közeleg az éj,

s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,

csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,

te legyél a legigazabb szívbátorító. Kun Magdolna

Meg kell tanulni értékelni a pillanatot...

 Meg kell tanulni értékelni a pillanatot, meg kell tanulni örülni annak ami van. Mert az élet egyik napról a másikra változhat. Sirathatjuk az elvesztegetett napokat, hónapokat, vagy éveket. Vagy élhetünk úgy, mintha az lenne az utolsó óra. Meg kell tanulni az időnket kincsnek tartani, az életet lehetőségnek, mert törékeny a pillanat és törékeny benne az ember... Dömötör Aletta

Mit is jelent e szó: Anya?

 

– Mit is jelent e szó: Anya?

Az élet kincse, aranya,

a világ legszebb ékköve.

s ha bánt a sorsod, még jön-e?

Simogató, puha tenyér,

mely kell, mint egy falat kenyér!

A varázsszó, mely biztató,

felemelő, szívig ható.

– Mit is jelent e szó: Anya?
Puha fészek, meleg tanya.
Hol elbújsz a világ elől,
s biztos lehetsz szíve felől,
akár te mész vagy Ő jön el,
megvigasztal, körül ölel.

– Mit is jelent e szó: Anya?
Gyermekkort, s nincsen alkonya,
mert olyan hosszú, addig ér,
amíg a szíve elkísér.
Amíg a szíve adni bír,
veled nevet, vagy érted sír.

– Mit is jelent e szó: Anya?
Mondat igéje, alanya,
s a mondat az csak rólad szól,
s kérdezd bátran, s ő válaszol.
Tőle kaptad a nyelvedet,
és még mi mindent ad neked?
Az Anya, nem egy szó csupán,
ne értelmezgesd csak bután,
e szónak mély tartalma van,
nem is mondjuk ki hasztalan.
Hisz nyomában élet terem,
száz csoda történik velem.
Hát mondogatnám estelig,
s a szívem érzéssel telik,
s rájövök, üres minden szó,
mert szóval ki nem mondható:
– Mit is jelent e szó: Anya?
Aranyosi Ervin

Szívhangok...

 

Gyermekkori álmok tengerén evezve,
Remény-gyöngyöt fűz, álmaiból szemezve.
Még csak kislány, oly ártatlan női lélek,
Bár kamasz lelke dúl-fúl, forrongva lázad,
A sarokba dobva a szülői törvényt,
S már nem kicsit érdektelen rongybabákat.

A polcon porosodik a társasjáték,
Hiányos darabokra hullott kártyavár.
A leánynapló kulcsa már nem nyit utat,
Lezárul egy szakasz, az élet lép tovább.
Kicsúcsosodik az ész, a mellkas dagad,
Az anyai szív közben sokszor megszakad.

Érző lélek, sok-sok rögös út már bejárt,
Porciózott sorsút, ö is anyává vált.
Visszaemlékezve fájó már gondolat,
A kiejtett szavak pecsétként izzanak.
Miszerint a szülői szó értéktelen,
Sőt, elavult, régimódi ős-karcolat.

Anyának lenni nehéz, de édes teher!
Mindig attól félni, vajon hol rontjuk el.
Igaz, nem az az anya, ki életet ad,
Hanem, ki lelkéből szövi álmaidat.
Vigyáz, óvva félt, s hányszor utadra terel,
Bár van, hogy ő is zsákutcában vesztegel.

Magzatból kislány, majd érett nő, végül nagymama.
Az élet őrzői, a család tartóoszlopa.
Anyák napja ünnep! Mind a két nemnek ünnepe.
Nyíljon a szív e nap, az életkapu hírnöke!
Fogd meg te is édesanyád kezét, míg teheted!
Ragyogjon s dobogjon újra együtt a szívetek!

Mondd e köszöntőt:

Rebegek - csacsogok - kérdeznék, ugye szabad?
Lehetnék a lelked törzsén szív alakú lombozat?
Vagy talán kúszó fénynyaláb? Én lennék a remény!
Gyermeked vagyok, nem csak egy múló gondolat,
S te édesanya, a nekem világot fedő csillagos boltozat.
Boldog Anyák napját!
Botos Ildikó

Vigyázd édesanyád

 

Vigyáz édesanyád, mert általa van az,
hogy az élet szépségén elámuldozhatsz,
és örömöt lelhetsz a virágokban, fákban,
tavasz-ébredésben, őszi elmúlásban.

 

Vigyázd édesanyád, mert te vagy lelke mása,
s mert neked fáj majd minden sűrű könnyhullása,
amit kíméletlen sorsa néki kiszabott,
s amit jól elrejtett fájdalma reá aggatott.

 

Vigyázd édesanyád, mert karja biztonsága
ad majd neked újult erőt a megpróbáltatásba.
Hisz amikor szívünknek nagy a fájdalma,
csak az anyai kéz az, mely enyhíthet rajta

 

Vigyázd édesanyád, mert egyszer egy napon
súlyos kereszt feszül gyönge válladon,
a hiány keresztje, mely addig mar és éget,
míg utat nem nyitsz édesanyád ölelő kezének.

 

Vigyázd édesanyád akkor is, ha majd
sírján minden virág holt levelet hajt,
mert ő ott a síron túl sem feledi azt el,
hogy kitől dobbant szívében az életadó jel
Kun Magdolna

 

Tudod anya...

Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.

Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.

Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.

Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.
Pécsi Ágnes

Angyali történet az anyai szeretetről

Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: ,,Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom."
Elhaladva egy falusi otthon mellett, a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:
,,E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem."
Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.
,,Ó - mondta az angyal -, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem."
E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit.
Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is elváltozott, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását.
Eldobta az elszáradt rózsákat, az elváltozott mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.
Így szólt: ,,Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton. Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete."
Ismeretlen szerző

A fákhoz, a költőkhöz

Hosszú tél, munka, betegség
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elámélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy , május? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!

Mintha meggazdagodtam volna,
úgy nézem a sok gyors csodát:
orgona, hárs, alma, cseresznye,
egyszerre nyitnak mind a fák:
teraszomnál egy óriáslány
ágaskodik a napba fel,
egy fiatal jegenye, - játszom
örvénylő leveleivel.

Játszom fénylő, gyönge hajával,
érzem élete friss húsát,
a zöld vér, amely benne lüktet,
szinte a szívembe fut át:
aztán lemegyek és megállok
egy bokor előtt, fa alatt,
és lombok és szirmok hűsébe
temetem égő arcomat.

De szépek vagytok, fák, virágok!
Még ti is egyszerű gyomok!
Költők vagytok ti szavak nélkül
és bátrabbak, mint én vagyok,
csodát tesztek minden tavasszal,
illatozva és gazdagon:
a feltámadás versei nyílnak
ujjongó ágaitokon.

Fák, költők emeljétek égbe
a sarat, a fekete éjt,
szűrjétek virággá, gyümölccsé
a földi szennyet és ganéjt,
pompázzatok, májusi fák, hős
testvéreim, s biztassatok,
hogy bármilyen hosszú a tél, a
tavasz mégiscsak felragyog.

S mikor már nem fogok élni,
és mocsokká rágott a föld,
ti néma varázslók, megváltók,
emeljetek ki drága zöld
véretekkel, emeljetek föl
a sár fölé és írjatok
poromból szebb verset az égbe,
mint amilyet ma én tudok.

Szabó Lőrinc

Májusi rege

Szeretünk Május ki a napfényt hoztad,

Virágok illatát egy csokorba fontad.

Új ruhába öltözik erdő, mező, a rét,

Orgona illatát hordja szét a szél.

Napfénynek melengető sugara,

Fölébreszt álmából, tücsköt, bogarat.

Szép vagy Május a szerelmek hónapja,

Sok szép emléket fűz minden napja.

Gondolatban sokszor ott vagyunk,

Milyen is volt az első májusunk.

Majálisok, a sok erdei séták,

Verőfényes kék ég, az esti témák.

Szeretünk Május így ahogy vagy nékünk,

Minden áldott napját,

Virágok közt éljük.

Langyos esőcsepp, ha arcunkat ér,

Minden áldott cseppje aranyat ér.

Gyönyörű az erdő, a mező, a rét,

Szeretettel tölti meg az emberek szívét.

Antóni Sándor

Sorsunk ajándéka

 

Napra nap és évre évek,
Szép volt ifjan látni Téged.
Jó volt együtt lenni Veled,
Tudni azt, hogy van, ki szeret.
Az a rég kimondott igen
Örökre szólt, én azt hiszem!

Napra nap és évre évek,
Látlak öregedni Téged,
S Te engem, de nincs mit tenni,
Utunkon együtt kell menni,
Megértésben, kéz a kézben,
Csak a végzet téphet széjjel.
Ez sorsunk kegyes játéka,
Egymást kaptuk ajándékba.
Juhászné Bérces Anikó

Kép: Internet