Egyszer, egy öregember sétált az erdőben. Ráköszön egy alakra, az visszaköszön, és bemutatkozik: Szia, Én vagyok a jó tündér. Mivel rámtaláltál kívánhatsz tőlem hármat! De jól fontold meg, mert egyiket sem lehet visszacsinálni, és havonta csak egyet kívánhatsz.
Az öregember szinte gondolkodás nélkül rávágja: az első legyen az, hogy szép fiatal legyek.
Az öregember hazamegy, immáron fiatalon.
Elmegy egy hónap mulva a jó tündérhez, mire ő kérdezi: nos, hogy telt el ez a hónap?
Emberünk meséli, .. az elején nagyon jó volt, aztán jöttek a gondok. Vissza kellett mennem dolgozni, mert így már nem jár a nyugdíj. De sajnos nem keresek sokat, mert már elfelejtettem mindent, ami a szakmámhoz tartozott.. meghát annyi új dolog van...
A jó tündér kérdi: Mi legyen a második kivánságod?
Erre az öregember: Azt akarom hogy gazdag legyek. Ne kelljen dolgoznom.
Hazamegy.. jön egy hónap mulva.
Meséli a jó tündérnek: óh, olyan jó volt, mindent megvettem, ami megtetszett. Új házat, kocsit, Plazmatévét. Aztán jöttek a régi barátok kunyerálni, meg egyre több ismeretlen ember kezdett nekem kedveskedni. Persze mindíg kiderült hogy csak pénzt akarnak kicsikarni belőlem. Még a nők is csak azért voltak velem, mert tudták, hogy gazdag vagyok. Közben meg senki sem kedvelt igazán, mert mogorva vagyok, régimódi és szinte teljesen elidegenedtem az emberektől öreg koromra...
Értem, feleli a jó tündér.. és mi legyen a harmadik kivánságod?
Az öregember nem válaszol.. csak néz... aztán kinyögi: az a baj, hogy bármit kívánok végül csak szenvedéssel jár.... tanácstalan vagyok. Te mit javasolsz?
Mire a jó tündér: Óh, kis butus öregúr... hát kívánd azt, hogy mindíg minden helyzetben legyél elégedett...
“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c. könyvéből
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése