Szentestén meghalt az Édesanyánk, egész életében óvta, védte és összefogta a családot, pedig nem volt könnyű az élete. Azt hittem, hogy erős vagyok, erős is voltam idáig, míg az anyukám hazavárt. Most nagyon nagy a fájdalom a szívemben, az ad némi vigaszt, hogy fájdalmunkat meg tudjuk osztani testvéreinkkel, sógornőmmel.
Mennybe zárt igazgyöngy
Üvöltve verődik mellém az elmúlás, a tegnap
már messzeség, a teremtőt most elfogadni nem
tudom, bár hozzá könyörgök, adja vissza őt.
Végső hullámként szívem egy része elhal,
vallomásom hozzá, sírásom érte hallatszik
csupán, még mindig keresem fellegnek szép
kékjét szemében, életben halnék, halálban
maradnék, ne találjon rám a feledés. Vádolom
a hajnalt, amiért hasítja az eget, melyen a fényt
világomba engedi át, vádolom az éjjelt, mely
örökre elbujtatta őt, s vádolom magam, mert
nem álltam lesben, hogy segítsek neki mennybe
lépdesni én. A kétség most önzetlenül kóstolgat,
végleges valósággal az üresség szembesít, mohón
ajkamhoz menekül néhány szó, de a mindennapi
gondolat hangja már hiábavaló. Láttam tekinteted,
halálba pillantva égbe vágyott, hiszem, mélységből
öröklétbe szabadult a lelked, éreztem a világ
megremegett, látva tovarepülésed. Mérhetetlen
fájdalmamnak visszhangjai örökké hallatszanak,
van is otthonom, meg nincs is, édes hamvaid
anyám, halálomig karolva velem maradnak.
Szekér Györgyi
már messzeség, a teremtőt most elfogadni nem
tudom, bár hozzá könyörgök, adja vissza őt.
Végső hullámként szívem egy része elhal,
vallomásom hozzá, sírásom érte hallatszik
csupán, még mindig keresem fellegnek szép
kékjét szemében, életben halnék, halálban
maradnék, ne találjon rám a feledés. Vádolom
a hajnalt, amiért hasítja az eget, melyen a fényt
világomba engedi át, vádolom az éjjelt, mely
örökre elbujtatta őt, s vádolom magam, mert
nem álltam lesben, hogy segítsek neki mennybe
lépdesni én. A kétség most önzetlenül kóstolgat,
végleges valósággal az üresség szembesít, mohón
ajkamhoz menekül néhány szó, de a mindennapi
gondolat hangja már hiábavaló. Láttam tekinteted,
halálba pillantva égbe vágyott, hiszem, mélységből
öröklétbe szabadult a lelked, éreztem a világ
megremegett, látva tovarepülésed. Mérhetetlen
fájdalmamnak visszhangjai örökké hallatszanak,
van is otthonom, meg nincs is, édes hamvaid
anyám, halálomig karolva velem maradnak.
Szekér Györgyi
Ő velünk él
Nem halt meg,
Csak alszik,
S szépeket álmodik,
Álmodik, azokról akik szeretik,
Álmodik, egy szép világról.
Csak alszik,
S szépeket álmodik,
Álmodik, azokról akik szeretik,
Álmodik, egy szép világról.
Velünk él, s velünk van mindenhol,
...ő a szellő, mely fújja arcunk,
Felhő, mely elvonul fejünk felett,
Virág, mely asztalon illatozik,
Könnycsepp, mely lecsordul orcánkon,
Ő adja nekünk a levegőt, hogy mi élhessünk.
...ő a szellő, mely fújja arcunk,
Felhő, mely elvonul fejünk felett,
Virág, mely asztalon illatozik,
Könnycsepp, mely lecsordul orcánkon,
Ő adja nekünk a levegőt, hogy mi élhessünk.
Egy hang szól
Ne sírjatok, én már jó helyen vagyok
Fájdalmam nincsen
Kérlek ne sírjatok
Éljetek, s legyetek boldogok
Ha itt lesz az idő, én várlak benneteket.
Ne sírjatok, én már jó helyen vagyok
Fájdalmam nincsen
Kérlek ne sírjatok
Éljetek, s legyetek boldogok
Ha itt lesz az idő, én várlak benneteket.
Felnyitottam a szemem,
Senki nem állt mellettem,
A gyertyák némán égtek,
Szemem könnyeket ejt,
Letérdelek sírod előtt,
Csak pár szót ejtett remegő ajkam:
Szeretlek Édesanyám, hiányzol nagyon
Jancsek Zsolt
Senki nem állt mellettem,
A gyertyák némán égtek,
Szemem könnyeket ejt,
Letérdelek sírod előtt,
Csak pár szót ejtett remegő ajkam:
Szeretlek Édesanyám, hiányzol nagyon
Jancsek Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése