December - titkokkal teli est

 

 

A decemberi égbolt elfelejt ragyogni.
Szép, azúrkékje szürkévé válik.
A máskor oly lágy, simogató szél 
most harsogva hegedül.
A fák között, a bokrokon süvítve zokog.
A még itt-ott árválkodó leveleken 

és ágakon csend és magány.
Az ablakok mögött az est titkokkal teli.
A sötétbe burkolózó házakban
tolonganak az árnyak.

*

December. Télvarázs. Eljött! Itt van újra december, az év utolsó hónapja. Valaminek ismét vége van. Fagytündér kopogtat Didergő, zúzmarázó, dérlepte hónap. Betakargatja magát fehér lepedővel. Vad táncot jár a csípős szél, arcot pirosítón. Alszik a természet, téli álom száll a kertekre, a természetre. Milliónyi hókristály csilingel, csikorogva, fagyos tekintettel tekint a vizekre.

Csúsznak az utak, ezüst szálat fon a dér a kopár ágakra, örökzöldekre. Jégvirágok nyílnak az ablakokban, odakint zordan kárognak a varjak, dideregnek a kis madarak. Nagy pelyhekben hull a hó. Fehérbe öltözteti a természetet. Kályha duruzsol, otthonunk melegébe burkolózunk.

 

Hópelyhek csendes békéje terül ránk, kigyúlnak az adventi fények.

A hónap hatodik napján Télapó rázza teli zsákját. Hideg sóhajjal, fátyolos szemmel zúzmarásra ködringatós, ködös sóhajjal csikorgó éjszakán megérkezik a Mikulás. Zsákjában, puttonyában hozza ajándékait. Csizmákba teszi a mogyorót, az édességet, vagy akár a virgácsot.
 

A mennyország földre száll a szent napon, karácsony éjszakán, amikor megszületik a Megváltó. Fenyőfák illata árad a szobákban. A lelkekben, a szívekben a szeretet, a szemekben az ünnep fényei ragyognak. A gyermeki álmok valóra válhatnak.

 

Az utolsó napon elbúcsúzik az óév, bekopog hozzánk az újesztendő – december, január éjszakáján.
.kaktusz 

fotó: Vehofsics Erzsébet Zsóka