Virágvasárnap

 

Virágvasárnap

Csak hulljatok virágok, pálmaágak
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.

Ő... látja már, hogy messze mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnek

Ő... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit...
Bódás János

Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Betfágéban még szavát sem hallották,
Jeruzsálemben már könnye pereg,
pedig körötte virág hull, s az élet
ujjong: királlyá teszi a sereg.

A megfertőzött templom már haragját,
korbácsütését váltja ki, pedig
virágvasárnap van, és itt a fényes
csoda-nap: Jézust ma ünnepelik!

Mily messze is van Tőle ez az ünnep!
Nyitott kapu… de nyitott szív sehol?!
Mindennél több, a szép szavaknál drágább
Jézusnak, ha szív nyílik valahol!

Virágvasárnap! Nyisd ki hát a szívek
zárt kapuját, hogy győzelmes szavad,
hozsannázásod, virágesőd tessék
Jézusnak, amíg csendben áthalad.
Kárász Izabella

Virágvasárnap

Jeruzsálemnek útja oly csodás,
olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szőnyegén
jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsánnát kiált millió torok,
és mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak…, új virágeső…
Áldott a Király!… Áldott, aki jő!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap… régen várt remény…
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
és megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,
a nagy tömeg is lassan elsuhan…
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás?
Kárász Izabella