Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van. Müller Péter
2025. január 4., szombat
Minél idősebb vagy...
Minél idősebb vagy, annál inkább érzed, hogy milyen törékeny, és értékes az élet. Azt hiszem, ez elég jó motiváció ahhoz, hogy minden nap derűsen ébredj. Julia Roberts
2025. január 1., szerda
A szilveszter királyai
Durran a petárda, röhög a sok bolond,
sokkal hangosabb ez, mint nyakon a kolomp!
A normális ember, mindet elkerüli,
mikor sok eszement az ünnepét üli!
Ijesztget, durrogtat, égre fényt varázsol,
mutatja nagy büszkén: – Telik vagyonából!
Sekélyes kis öröm, de hát büszke rája,
így lehet ma ő, a „szilveszter királya”!
Érzés nincs szívében, ezért bánt állatot,
félelemmel kínoz, s ez „dicső” állapot!
Kutyák, macskák mind-mind sírva menekülnek,
világgá szaladnak – Jönnek az őrültek!
Fény, és hangrobbanás, őrjítő hatások,
s nem gondolnak bele, mit éreznek mások!
Nem gondolnak bele, mert szív nélkül élnek,
s ezzel takargatják azt, hogy élni félnek!
Aranyosi Ervin
Új év
Elseje van, túl a Szilveszteren,
ez már új év, szinte el sem hiszem.
Az évszám még nem áll a kezemre,
néhányszor még elírom nevetve...
Minden csoda három napig tart csak,
s megszokássá válik rajtam, rajtad...
Én annyiszor váltottam már évet,
hogy lassan már öt tucathoz érek.
Itt érzem a pezsgő ízét számban,
s izzok még a szilveszteri lázban,
tüzelt bennem, elsején hajnalig,
parázsa még piroslik, de alig...
Ez az új év, annyi mindent hozhat,
bízzunk abban, többet, szebbet, jobbat!
Kívánom, hogy legyetek boldogok,
jó szerencse kísérje dolgotok!
Szuhanics Albret
Megszületett január ...
Ma éjjel megszületett
sokak örömére
és sokak bánatára is,
itt van az új év:
ma még csak csecsemő,
ő a piciny kis január,
aki az első óráit éli csupán,
akinek az örök derűlátók
szép jövőt jósolnak,
kik a rosszat látják mindenben,
azok félnek tőle nagyon,
magával mit hoz...
szerintük sok-sok könnyet,
míg mások bíznak abban,
több lesz a napsütéses órák száma…
hogy milyen is lesz valójában,
azt senki se tudhatja,
mert ha az előjelek nem is jók,
azért még történhetnek csodák,
és hát mindenkinek van belőle saját,
saját éve, amit magának alakítgat…
ilyenkor januárban senki se látja,
hogy majd a búcsúnál megsiratja,
vagy örvend a távozásának,
hogy a mosolygós napos órák,
vagy a borúsak voltak benne többen…
de még csak az első óráit éli,
bízzunk benne, és magunkban,
hogy neveljük okosan,
sok-sok szeretettel,
akkor talán
nem fogjuk elrontani nagyon
és egy következő évben
szeretettel emlékezünk az évre,
amelyik megszületett
január első éjszakáján.
.kaktusz
Újévi fogadalom
Fogadom,
hogy nem fogadok
az újévre semmit,
csupán csak annyit,
mit eddig fogadtam,
hogy amit kaptam,
az nem volt hiába,
s nem hagytam veszni
a múltnak porába,
mert a jóból a jóért,
a szóból a rosszért is
hálát adtam mindig
az égnek,
mert tudom, hogy
csak az a lélek sebez,
kinek a szívében
tüske az élet.
Én nem fogadok meg
semmit az újévre,
csak csöndben felnézek
a tiszta, magas égre,
és ha meghallgatna,
akkor azt kívánnám
adjon a szívekbe
álmokat, békét,
nyugalmat, szeretetet...!
N. Elizabeth
Január elsején
Szilveszter
Pilinszky János, a modern embert megszólítani képes költő 1961-ben írta az esztendő utolsó órájáról a következőket:
„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha e mögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő. Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: "földönjáró" ünnep, s ezt a "földi mosolyt" nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire.”
Szilveszterkor lépjük át az újév küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami… Lelkünkben ott van a szilveszteri összetett hangulat; a mulandóság, a visszatekintés, a fájdalom, a hála, de a bizakodás, a jóvátenni akarás, a reménykedés hangulata is. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő". Nem is a múlt aggaszt annyira, az már elmúlt, mögöttünk van. A legnagyobb emberi probléma, amelyre ilyenkor még fokozottabban érzékenyek vagyunk, ez a hova, a merre kérdésre való válasz.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk.