Mama -Édesanyám emlékére

Anyák napja 2017 - Édesanyám emlékére

Ez lesz az első anyák napja nélküle, szívem mardossa a bánat, torkom a könnyek...  

 Épp karácsony ünnepére készültünk mikor váratlanul szenteste délutánján meghalt az édesanyám. Nagyon megviselt a távozása, borzasztó nehezem szedtem össze magam valamennyire. Most, hogy közeleg anyák napja ismét feltépődik a még be sem forrt seb...  

Egészen addig úgy éreztem hogy nagyon gazdag vagyok, ám nem pénzben, hanem lelkemben éreztem ezt a gazdagságot. Csaponganak a régi emlékeim, eszembe jut, hogy még kislányként  büszkén és boldogan dicsekedtem mindenkinek az én fiatal (még csak 24 éves) anyukámmal. Akkor még gyermekfejjel nem tudtam miért mosolyog mindenki egy cserfes kislányon...

Ezernyi kérdésem lett volna még és annyi  mindent szerettem volna elmondani még neki. Nem is tudom miért hittem, de mindig úgy gondoltam, hogy sokáig fog élni... ennyi jutott neki 74 év.  A halála által okozott megrázkódtatás és szomorúság olyan fájdalmat keltett bennem, amit azelőtt még soha nem éreztem. Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó soha többé és ez nagyon-nagyon fáj.

Egész életen át családjáért dolgozva, csendesen élt, most a bánatot ránk hagyva, csendesen elment.

Talán édesapám szavaival tudnám legjobban elmondani milyen volt az ő szeretete - "Kivirágzott amikor jöttetek haza."

Édesanyám elvesztése mint egy árnyék kísér, velem marad a rögös napokban. Úgy érzem még mindig itt van, mert bennem él az emléke, szívet szorít és megölel. S most sírok, bár jól tudom Ő mindig itt van egy másik síkon és vigyázza a lépteimet s szeretete átszövi az álmaimat. 

Hiányzol nekem, Anya! Azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem... 

Édesanyám emlékére

Édesanyám emlékszel
féltőn őrizted léptem'
Hol van az a kislány
kire egykoron vigyáztál?

Messze van már elhagyott
szívében szeretet lakozott
Kicsi leány kicsi leány,
szeressed az Édesanyád!

Ölelnélek féltenélek
ha tehetném szeretnélek
De velem vagy álmomban
tündökölsz a csillagokban.

Szomorúan felnézek az égre
s látlak fényes csillag képében,
Könnycsepp gördül arcomon,
lepereg az ajkamon.

Köszönöm hogy szerettél
s az Édesanyám te lettél
Örökre szívembe zártalak,
mely őriz mint a várfalak.
Horváth M. Zsuzsanna

Kései köszöntő

Köszöntenélek, s nem lehet.
Már fentről nézel vissza rám.
Ünnepelnék, együtt veled,
de nem vagy már itt, jó Anyám.
Emléked még szívemben él,
de karom többé el nem ér.
Sóhajom száll, mint lenge szél:
– Fogadd hálámat mindenért!

Te voltál létem angyala,
biztonság, fészek, szeretet.
Hozzám szólt lelked szép dala.
Hallgattam, s néztem szemedet.
Kincsként ölelted gyermeked,
s bár megváltozott a világ,
elvenni tőled nem lehet!
Mindig így fog gondolni rád!

Örökkön élő mosolyod,
álmomban még reám vetül.
Ott még arcodon hordozod,
s büszkén viseled legbelül.
Ám nappal már nem láthatom,
nem dédelget a két kezed.
Hiányod súlya fáj nagyon,
s gyógyír rá az emlékezet.
Aranyosi Ervin

Könnyem folyik...

Szomorúan rád gondolok,
nem vagy velem, felzokogok.
Szeretnélek köszönteni,
hozzád bújni, megölelni.

Simogatni fáradt kezed,
virágcsokrot adni neked.
Könnyem folyik, nem tehetem,
emlékképek élnek bennem.

Édesanya messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Tested immár hantok alatt,
a szívem fáj majd megszakad.

Sírodra most rózsát teszek,
könnycsepp csillog, reá pereg.
Anyák napján tőlem kapod,
szeretlek, míg szívem dobog.
Horváth M. Zsuzsanna