Szilveszter

Pilinszky János, a modern embert megszólítani képes költő 1961-ben írta az esztendő utolsó órájáról a következőket:
„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha e mögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő. Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: "földönjáró" ünnep, s ezt a "földi mosolyt" nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire.”

Amikor majd elérkezik a 2011.év utolsó napja és éjfélt üt az óra: tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Ha nem is tudjuk ilyen szépen, ilyen költőien kifejezni magunkat, de érezzük, hogy a Pilinszky János által megfogalmazott gondolatokkal jöttünk el mi is az esztendő utolsó napjára és várjuk az estét.
Szilveszterkor lépjük át az újév küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami… Lelkünkben ott van a szilveszteri összetett hangulat; a mulandóság, a visszatekintés, a fájdalom, a hála, de a bizakodás, a jóvátenni akarás, a reménykedés hangulata is. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő". Nem is a múlt aggaszt annyira, az már elmúlt, mögöttünk van. A legnagyobb emberi probléma, amelyre ilyenkor még fokozottabban érzékenyek vagyunk, ez a hova, a merre kérdésre való válasz.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk.

 

Szilveszter

Az utcán árad óriás tömeg,
zsongó kavalkád, papírharsonák,
konfettieső, nyüzsgő maszkabál.
A téli éjjel metszően hideg.

Ünneplés ez vagy vidám búcsúzás?
Elmúlt egy év, sok elvetélt remény
számadást kér, s az új ígéretén
a holnap talán tényleg végre más.

Az óra jár, a pillanat közelg,
mi múlt s jövő közt híd, kötő-kapocs.
Harang hallik, s víg pezsgődurrogás.

Egy pillanat a volt és lesz között
a van, csupán egy kés-keskeny csapás.
E "van"-ban élek én, s a van csodás.
Kisszölösi Szánthó Lóránt

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
Kányádi Sándor

Január elsején

Titokzatos Újesztendő,
Ma léptünk rá küszöbödre;
Légy általunk szeretettel,
Reménységgel üdvözölve!

Nem tudjuk hogy mit rejtegetsz
Számunkra bő tarsolyodban:
Örömet, bánatot hozol,
Vagy mindkettőt egybefontan?

Nem kutatjuk, mert nem fontos,
Az a fő, hogy itt vagy újra:
A többit mind Őrá bízzuk,
Kitől függ, a legjobb Úrra.

Kezében a sorsunk kulcsa,
Tetszés szerint Ő forgatja,
Övé legyen minden hála,
Legyen meg szent akaratja
Piován Győző

Karácsonyi gondolatok

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.
Wass Albert

 
-Most, hogy közeledik a karácsony, az egyik legszebb, legszentebb ünnepünk szerte a világon, érdemes volna mindenkinek, mindnyájunknak elgondolkodnunk mit is jelent a szeretet ünnepe. Az ajándékozás, mint a szeretet megnyilvánulása, nem az ajándékok nagyságának és értékének függvénye.

-Ezen a földön nem élnek tökéletes emberek, csak gyarló emberek, és mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. Az embereket csak akkor lehet megérteni, ha beleéljük magunkat az ő helyzetébe, akkor látjuk meg a másik ember jóságát, szépségét, okosságát. Minden ember szeretni való. A tárgyakat meglehet vásárolni drágán, - olcsón. A szíveket szeretettel, jósággal még olcsóbban.

-Most a karácsony közeledtével ne csak házainkat, portáinkat takarítsuk ki, díszítsük fel. A szívünket, lelkünket is öltöztessük ünneplőbe, aggassunk rá szeretet-koszorúkat, fény-virágokat…

..A szeretet legyen csillogó-fehér, tiszta. Nem szabad bemocskolni fekete ármánykodással. A szeretetet nem lehet zsarolássokkal kikövetelni, a szeretetet ki kell érdemelni, harcolni kell azért hogy szeressenek. A szeretet erő, bizalom, - vágy, kulcs a szívekhez, - jutalom.-

Tegyük tisztába a szívünket, lelkiismeretünket, hogy karácsony estéjén makulátlanul tisztán álljunk fenyőfánk köré, fölemelt fejjel, szeretettel tele.
Móricz Eszter

Minden család életében fontos szerepet kapnakaz ünnepek, ki-ki a maga módján ünnepel, másként éli meg ezeket a napokat, mint a hétköznapokat. Ha karácsony közeledik, mindannyiunkat örömteli várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. De mindenkinek szüksége van a szeretet ajándékára is, mert a szeretet nélkül még a boldogságunkat sem találjuk meg. Hányszor, de hányszor kívántunk már békés, boldog karácsonyt egymásnak?! S vajon volt-e valami foganatja?

Tiszta szívbõl kívántuk-e vagy csak megszokásból? Közben pedig, egészen mást kívánok magamban. Ha nem megszokásból tennénk, akkor megváltozna a világ is. Sajnos az emberek inkább szeretnek harcban állni egymással! Pedig Isten arra inti az embereket, legyen békesség közöttük, hogy látható legyen rajtuk Isten mennyei dicsõsége. Törekedjünk hát erre és nemcsak a szeretet ünnepe elõtt, hanem a szürke hétköznapokban is, megszívlelve Wass Albert gondolatait:

"Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belõletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódás, pártoskodás nemzetébõl változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradásotoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetõsége. Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt, és szeretetben gazdag újesztendõt mindnyájatoknak!”
Wass Albert
Adolf atya

Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán.
Simon András

 

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula

A szeretet ünnepén

Betlehemnek vezérlő csillaga,
legyen életünknek vezérlő fonala.
Hit, remény s szeretet
Irányítsa életed.

Hinni kell és remélni
hisz utunkat e csillag vezérli.
Kövesd hát Betlehemnek fénylő csillagát,
s megleled lelked nyugalmát.

Hinni kell, hogy van, ki mellettünk áll,
nehéz perceinkben segítő kéz megtalál.
Nyújtsd hát kezed szenvedőnek,
vigaszt adjon minden főnek.

Szeretetről szól szent Karácsony ünneplése,
új életnek, megváltónak születése.
Mutasd ki hát szívednek melegét,
öröm, s szeretet szálljon szerteszét.

Hinni kell egy szép jövőképben,
mikor Karácsony lesz egész évben.
Hinni kell és remélni emberségben,
a szeretetnek győző erejében.

Ragyogjanak gyermekszemek gyertyafényben,
öröm, s szeretet legyen minden téren.
Boldog legyen mindenki e földtekén,
Karácsonytól Karácsonyig tartó szeretet ünnepén.
Nagy Pál

Kérdez a gyermek

Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.

Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.

Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?

Kint csillagfényes hideg este… tél…
Bent apja ölén kis leány beszél.
Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?

Az apa leteszi a gyermeket.
„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?
Túrmezei Erzsébet

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek!
Piramis

Angyali érintés

A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el. Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt.

Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a "Télapó" pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislányt találkozhasson a Télapóval.

Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál.
Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben.

Aztán a Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük a kislányra nézett.
Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.

  

 

- Niki? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet.

A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította.

A Télapó, pedig elkezdte szavalni az üzenetet:

Az Angyalok a mennyben laknak,
De szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
Felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
Ha bánat ér minket, megsimogatnak.
Ott vannak minden szelíd ölelésben,
Minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,
Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.
Én ott jártam az Angyaloknál,
Tőlük hoztam üzenetet,
Az van írva e levélben,
Édesanyád itt van veled.
Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,
Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.
- Ne szomorkodj - ezt üzeni,
Én mindig veled maradok.
Bármikor, ha szükség lesz rám,
A szívedbe nézz, ott vagyok.
Őrizd meg jól e a levelet,
Hogy emlékeztessen rám,
S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.
És amikor már neked is lesz egy gyermeked,
Neki is olvasd fel ezt az üzenetet.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,
Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.
A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,
Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.
Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat,
Az angyalokkal együtt kísérjük utadat.
A Mennyországból is vigyázok rád,
Mert ott is én maradok a te Édesanyád.

A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az "égi postán” érkezett üzenetet halkan megkérdezte:

- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?

- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.

Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod még nekem?
- Igen, még sokszor elolvassuk közösen - mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.

Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:
- Szavalhatok neked?

- Ó, igen, alig várom - mondta a Télapó és megsimogatta az arcát.

És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.

- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne - mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb.

Mert az egy igazi Angyali Érintés.
ism.